Az élet egy utazás...
... s meg kell ragadni az összes pillanatát. Meg kell őrizni emlékeinkben azt a bizonyos érzést, amikor lefekszel este azzal a tudattal, hogy holnap reggel egy teljesen új világ vár rád. Egy olyan világ, amely csupa újat tartogat, legyenek azok jó, vagy legyenek rossz emlékek. Azon az éjjelen nem tudsz aludni az izgatottságtól. Legszívesebben állandóan mosolyognál, s egy adrenalinhullám megy át rajtad, mert tudod: kicsit ki tudsz szabadulni a rohanó világtól, el tudsz szakadni a megszokott napi rutinodtól, el tudod felejteni az összes negatív gondolat, ami nap mint nap gyötör.
Ilyenkor nem számít, hogy éjjeli háromkor kell elindulnod, vagy éjjeli háromkor indul a géped. Boldogan, hatalmas mosollyal az arcodon csekkolsz be, és aranyosan elmondasz egy "thank you-t" a jegykezelőnek. Beszállsz a gépbe, megragadod a naplódat, és leírod a repülőút összes momentumát. Apró örömmel tölthet el a repülőben felszolgált reggeli/ebéd/vacsora (még ha nem minden esetben tökéletes a minősége), mert belegondolsz, hogy harminc méterrel a felhők fölött repkedsz, most a szó szerinti értelemben.
Majd bemondják, hogy be kell kapcsolni az öveket, és újból örömmel és izgatottsággal telik el a szíved. Tudod: hamarosan megérkezel a célodhoz. Még egy utolsó címszót lefirkantasz a naplódba, majd megragadod a táskádat, és elindulsz az "exit" felé.
S végre meglátod: a célodat, az új világot. Bár még csak a repteret látod, mégis érzed a levegőben, hogy ez valami teljesen ismeretlen számodra. Még az eget is másnak találod, s még az esőt is szereted.
Nos, ilyen London. S így kezdődik életem egyik legszebb városnézése; egy tíz napos kirándulás, amit talán sosem felejtek el.
Ilyenkor nem számít, hogy éjjeli háromkor kell elindulnod, vagy éjjeli háromkor indul a géped. Boldogan, hatalmas mosollyal az arcodon csekkolsz be, és aranyosan elmondasz egy "thank you-t" a jegykezelőnek. Beszállsz a gépbe, megragadod a naplódat, és leírod a repülőút összes momentumát. Apró örömmel tölthet el a repülőben felszolgált reggeli/ebéd/vacsora (még ha nem minden esetben tökéletes a minősége), mert belegondolsz, hogy harminc méterrel a felhők fölött repkedsz, most a szó szerinti értelemben.
Majd bemondják, hogy be kell kapcsolni az öveket, és újból örömmel és izgatottsággal telik el a szíved. Tudod: hamarosan megérkezel a célodhoz. Még egy utolsó címszót lefirkantasz a naplódba, majd megragadod a táskádat, és elindulsz az "exit" felé.
S végre meglátod: a célodat, az új világot. Bár még csak a repteret látod, mégis érzed a levegőben, hogy ez valami teljesen ismeretlen számodra. Még az eget is másnak találod, s még az esőt is szereted.
Nos, ilyen London. S így kezdődik életem egyik legszebb városnézése; egy tíz napos kirándulás, amit talán sosem felejtek el.
Alina
